Sokan tudják azt,hogy elköltöztünk Dunaszentmiklósra.Ezt azért tettük,hogy lovaink számára biztosítsunk egy csöndes és nyugalmas életet.Úgy érezzük:hazajöttünk.Meseszép a táj.Nyugalmas a környék...Igaz,kicsit még nehéz,mert a vizet fölhordjuk,de sebaj,megoldjuk.Itt most nem a nehézségekről szól az élet,hanem a megfelelő életkörülmények biztosítása volt a fő szempont.Ők a társaink a mindennapokban.Velünk együtt örülnek,sírnak és nevetnek.A lovak az életünk.Nélkülük nem tudunk élni.Jelenleg tíz társunk van.Tangó(szívem csücske)és a mamija,Haribó(morgós tatus),Lord(ő a fekete maci),Bosco(az örökké mozgó),Herceg(a magányos),Olivér(nagyfőnök),Borisz(az imádott szerelmem fia),Diesel(az öreg mén),Happy(ő az 1 éves tökös).Még mindíg nincs támogatónk sem.Talán ez arra vezethető vissza,hogy kevesen szeretik ezeket a gyönyörű állatokat.Belenézel abba a csodálatosan szép barna szempárba és minden gondod elszáll,választ kapsz arra,hogy miért érdemes ezt csinálni és szállhatsz a szelek szárnyán...Ezt csak azok érthetik,akik ezért élnek,dolgoznak és kelnek fel minden nap.
